IV. She is back!

“Eyes of violet so hypnotic
Just one look is blinding”

- Hé, bratyó! - rikkantja Kjell a telefon mellől a szokásos "koncert utáni másnaposság miatt megnőtt" hangerejével. - Valami angol csajod az... Befogjam Synni fülét?

- Óh, édes kicsi sógorom, úgy imádlak, hogy egy vacogó cápa elégítene ki orálisan - vigyorgok, de azért kérdőn nézek Jannisra, aki felvonja a szemöldökét, jelezve, hogy fogalma sincs, kivel fog beszélni. Figyelem az arcát, és látom, hogy pár másodperc múlva már mosolyog, tehát örül a hívásnak. Hiába hiszi Kjell az ellenkezőjét, cseppet sem vagyok féltékeny. Nem sodrom magunkat mégegyszer emiatt veszélybe.

- Nahát, szia... - hallom a szerelmem hangját - Jól vagy? Úgy örülök, hogy hallatsz magadról!... Persze, mi is megvagyunk... Igaz hát!... Június huszonhat, pontosan... Dehogy, sőt akkor sértődnék meg, ha nem találkoznánk... Biztos örülni fognak, hát persze... Átadom, aztán vigyázz magadra és egy hónap múlva, tudod... Rendben, puszi, szia...

- Szíííííííííííííííííííííííía, puszíííííííííííííííííííííííííí - nyávog Kjell - Nem szégyelled magad? Ki volt ez a...?

Jannis mintha meg se hallaná, ragyogó arccal felém fordul, és kiböki:

- Sheila üdvözöl és egy hónap múlva találkozni akar velünk.

- Sheila??? - kapkodok levegő után. - Mármint Sheila Backwards? - Jannis bólint, mire könnyezni kezdek. - Te jó ég, azt hittem, már rég elfelejtett, ugye jól van?

- Nekem azt mondta - mosolyodik el, majd hozzám lép és átölel. - Na, nyugodj meg, babám, a londoni koncerten találkozunk vele mindannyian, aztán majd meglátjuk.

- Jaj, ne is emlegesd Londont, anyám már fel van pörögve, hogy találkozzunk.

- És az miért baj? Szerintem tök rendes.

- Persze, csak nem akarom, hogy észrevegye, milyen gázosan érzem magam még mindig. Túlzottan aggódik miattam, és néha úgy érzem, megfojt a szeretetével. Hát ez a Ville-projekt is... Magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy pszichiáterhez menjek. Megint ki fog találni valamit...

- Elintézzük. De... - Jannis rámkacsint - Mi lenne ha megünnepelnénk, hogy Sheila hallatott magáról?

- Zsír lenne - vágjuk rá Kjellel egyszerre, aztán kirobban belőlünk a nevetés. Jannis eközben felhívja a többieket, hogy ráérnek-e ma délután. Nem mindenkinek felel meg, így csak Roffe, Sven, Love, Linnéa és Sami jönnek. Kjell persze egyből felajánlja, hogy bevásárol, és édes kettesben hagy bennünket az én kis cirmosommal.

A vendégeink ötre érkeznek, mert Linnéának időben haza kell érnie, így természetesen Sami sem marad tovább. Érthető is, hiszen a bandánkból csak őt ismeri igazán, és nem lehet jó érzés csupa idegennel bulizni, de párszor meg kell tennie, hogy aztán már ne legyünk idegenek. Elvégre nem mindenki olyan kórosan kommunikatív, mint én. Az egy dolog, hogy én szinte mindenkivel hamar leállok haverkodni, de én meg túlzásba is viszem, és sokan furcsán néznek rám a túlzott közvetlenségem miatt. Egyszerűen csak arról van szó, hogy annyira kibújok a csigaházamból, amennyire csak lehetséges, sőt talán nincs is csigaházam (tulajdonképpen, ha azt vesszük, nem nézek ki sokkal gusztusosabban, mint egy meztelencsiga). Tény, hogy jobban kiteszem magam a támadásoknak, többen tudnak visszaélni az érzelmeimmel, de megéri. Londonban kiközösítettek, és bár azt hiszem, nem látszott rajtam, iszonyúan szenvedtem, míg össze nem barátkoztam Sheilával. Sokkal jobban érzem magam, ha nyitok egy kicsit kifelé. Itt is szereztem már annyi ellenséget, hogy megszámolni is nehéz, de eközben olyan barátokra tettem szert, akik képesek ezt elfeledtetni velem.

Hű, de elkalandoztam. Igen, megint ittam, tudom, hogy rájöttél, mert akkor szoktam filozofálgatni. Baj talán? Most belém akarsz kötni? Úgyis addig nyomom a szöveget, míg meg nem unod, úgyhogy már vesztettél. A hangulat amúgy egész jó, majdnem mindenki piás már (nahát, csak nem Sami miatt került a mondatba az a hét betű?), és Jannis mindenkit sorba kérdez, hogy jön-e velünk Londonba.

- Persze, hogy mindenki jön, mert aki ki meri hagyni, azt kibelezem. Sheila megérdemli, hogy mindenki ott legyen - vágom rá, meg sem várva a többiek válaszát.

- Hát, nem tudom, hogy menni fog-e - szól közbe Sami.

- Már miért ne menne? - a kérdés nekem is a nyelvemen van, de Love teszi fel.

- Egyrészt, mert külföld, meg én amúgy sem tudom, ki az a Sheila. Gondolom, valami régen látott ismerősötök, de akkor meg minek zavarjak?

- Na jó - pattanok fel, mellé ülök, és komoly fejjel magyarázni kezdek. Nem mintha hülyének nézném, de mi az, hogy kihagyja? - Persze, hogy nem ismered Sheilát, de ezen csak akkor tudsz változtatni, ha velünk jössz, és hidd el, érdemes vele jóban lenni. Rettentő okos, emellett szórakoztató, ráadásul szép is, zavarni meg tuti nem fogod. Biztos vagyok benne, hogy kedvelne, és eleve, gondolj bele, a srácok tök ritkán lépnek fel, és te zsinórban két koncertjükön lennél ott.

- És mivel ez elég fontos buli, egy csomó kísérőt vihetünk ingyen - fűzi hozzá Kjell.

- Piánk meg szerintem lesz bőven - szólal meg Jannis is. Roffe felnevet.

- Mintha csak tizedannyit is inna, mint te, úgy csinálsz. Megfújatnál vele egy alkoholszondát, negatív irányba akadna ki.

- Ne piszkáld már - kel a védelmére Sven, majd Samihoz fordul. - Akkor is jöhetsz ám, ha nem rúgsz be.

- Jó, igazából nem az anyagiakkal lenne para, csak egyrészt eddig még a városon belül sem igazán maradoztam ki éjszakára, és nem tudom, anyám hogy fogadná ezt az ötletet, másrészt meg még alig ismerlek titeket.

- De engem igen, és szívesen felelősséget vállalok érted, ha úgy adódik - vág közbe Linnéa.

- Meg ráadásul még van egy hónapod ismerkedni velünk - kacsintok. - Nem vagyunk kannibálok, és arról a tavalyiról se mi tehetünk.

Megint. Miért van az, hogy mostanában folyton elszólom magam? Mintha nem is én irányítanám amit mondok, ez borzalmas!

- Tavalyi? - ráncolja a homlokát a srác. - Nem tudom, miről van szó.

- Majd Linnéa elmeséli, most nem igazán szeretnék róla beszélni, meg szerintem egyikünk se, aki akkor jelen volt - legyintek, és tovább átkozom magam, amiért szóba hoztam a témát.

Két percig a múlton rágódunk, aztán Kjell benyög valami poént, és a hangulat ismét topon van. Azt hiszem, erről az estéről nem írok többet, már elmosódnak a betűk a szemem előtt. Egészségünkre!