V. Singer's chance

“Here's my chance
I have to take it
Reaching out to the people
Who have come to see the show”

Azt hiszem, ma átnézek Jannisékhoz próbára. Dolgom nincs, és felfordulok az unalomtól. Már jól ismerem a próbatermüket, nem először fordulok meg itt. Vigyorogva benyitok, és épp jó estét akarok kívánni (délben), amikor megpillantom a srácok gyászos arckifejezését. Ekkora baj, hogy jöttem?- fut végig az agyamon, és nem értem, mi a para. Mintha tudomást se vennének rólam. Mindannyian Jonnát bámulják, aztán Sven elereszt egy halk káromkodást.

- Ez nagyon nem jó vicc, Jonna - mondja aztán gondterhelten. Beljebb lépek, de még mindig nem tűnik fel nekik a jelenlétem. Mi az, szellem lettem?

- Baj van? - kérdezem óvatosan, mire mindannyian meglepve fordulnak felém. - Inkább máskor jöjjek?

- Dehogy, kicsim, nem zavarsz - ugrik fel Jannis. - Csak kissé gázban vagyunk és nem jó a hangulat.

- Miért, mi történt? - nézek a többiekre.

- Jonna nem tud velünk jönni Londonba - húzza el Roffe a száját.

- De... hogy... miért? - kapkodok levegő után.

- Begyulladtak a hangszálaim, bár szerintem hallatszik - válaszol Jonna. Igaza van, tényleg hallatszik.

- És akkor most... kényszerpihenő, vagy mi van?

- Pontosan az. Méghozzá legalább három hónapig - mondja, majd a többiek felé fordulva folytatja. - Tudom, hogy a lehető legrosszabbkor jött ez az egész a ti szempontotokból, de nem jókedvemből betegedtem le. Tudom, hogy ez az angliai fellépés nagy lehetőség, de nem tudok mit tenni, ne haragudjatok.

- Akkor ezek szerint ének nélkül kell lenyomnunk a koncertet? Vagy lemondjuk az egészet? - Love végignéz a többieken, várva a választ, vagy valami javaslatot. Kedvenc sógorom persze egyből más tervvel áll elő.

- Miért nem kerestek ideiglenesen egy másik énekesnőt? - kérdezi.

- Kevés az időnk. Ha még csak most kezdjük el keresni, nem lesz ideje begyakorolni a dalokat - csóválja a fejét Elias.

- Na igen. Necces lenne - legyint csüggedten Sven is, és úgy néz Kjellre, mintha elmegyógyba akarná csukatni.

- És ha... - kezdi Jonna, majd furcsa tekintettel rám néz, fogalmam sincs, miért. Lecsúszott a felsőm? - Szóval, szerintem nem kéne messzire mennetek, sőt találhatnátok olyat is, aki jól ismeri már ezeket a dalokat.

- Kire gondolsz? - kapja fel a fejét Elias.

- Nem hiszem el, hogy nem esik le egyikőtöknek sem! - nevet halkan, rekedten. - Még neked sem, Jannis?

Cirmoskám fülig pirul, és megvonja a vállát.

- Esküszöm, fogalmam sincs róla, szóval ha volnál szíves felvilágosítani...

Az előbb azt gondoltam, hogy Sven "kényszerzubbonyt rá"- nézését nem lehet felülmúlni, de Jonna meghazudtol. Úgy bámulja Jannist, hogy már tényleg kezdek aggódni, hogy mikor ront rá pár megtermett elmegyógyintézeti ápoló az én kis drágámra. Jonna nyilván egyértelműnek tartja, hogy tudjuk, ki a jelöltje, pedig fogadni mernék, hogy rajta kívül senki sem tudja. Persze én nem szólok közbe, egyrészt mert semmi közöm hozzá (elvégre én "csak" Jannis párja vagyok), másrészt meg nem hiányzik, hogy engem is hülyének nézzen.

- Idióták, hát itt van Synni! - nyögi be végül, és esküszöm, kell némi idő, hogy rájöjjek, rólam beszél.

- Az én Synnim? - kérdezi Jannis, miközben felváltva bámul engem és Jonnát.

- Miért, ismersz másik Synnit, akinek ilyen jó hangja lenne? - nevet a nőszemély.

- Na ne... - szólok közbe, amint magamhoz térek az első döbbenetemből.

- Miért is ne? - néz rám Love. - Nekem kifejezetten tetszik Jonna ötlete.

- Talán mert... semmi hangom nincs, és...

- Hazudsz! - szakít félbe Roffe. - Nem egyszer hallottalak már, és szerintem gyönyörű a hangod.

- De... még sosem álltam színpadon, legfeljebb kórussal. Tuti inamba szállna a bátorságom.

- Épp ideje, hogy elkezdd - közli Kjell. - Cseszd meg, Jannis, fenyítsd már be valamivel, hisztizz, vagy bármi, csak vedd már rá, hogy segítsen nektek!

- Mintha olyan lennék - grimaszol Jannis, aztán elkomolyodik, és felém fordul. - Aranyom, nem kényszerítelek rá, ha nem akarod, de ezzel elég nagy katyvaszból húznál ki bennünket, amiből nélküled rohadtul nehezen tudnánk kimászni.

- Leginkább szerintem sehogy - néz rám Elias is. - Rengeteget jelentene a segítséged.

- De én...

- Nincs de! - fojtja belém a szót Kjell. - Szükségük van rád, punktum. Ha én tudnék énekelni, megtenném a bátyámért, pedig én még szerelmes se vagyok belé, veled ellentétben.

- Rendben, megpróbálhatjuk, de ha nem jól sül el a dolog, eszetekbe ne jusson rajtam elverni - adom be a derekam.

- Jól fog elsülni, ne parázz már - veregeti meg a vállamat Jonna.

Hát, úgy tűnik, a kocka el van vetve (jéé, sok gépfüggő fog kikelni a kertben?). Meglátjuk, helyesen döntöttem-e, hogy belemásztam ebbe az egészbe, de sejtem, mennyit duzzogott volna Jannis, ha nemet mondok. Nyíltan nem mondta volna ki, de tuti nagyon pipa lett volna rám. Természetesen mindent megteszek annak érdekében, hogy jól sikerüljön a koncert, de vajon elég lesz-e az igyekezetem? Kezdek kétségbe esni és megijedni, a francba is, még egy hónapom van addig, de máris elkapott a lámpaláz! Mindegy, hagyjuk, mielőtt idegösszeroppanást kapok.